• A tantárgyról

        • Az informatika (legközelebbi angol megfelelője az information technology, IT) önálló tudományág, amely az információk rögzítésével, kezelésével, rendszerezésével, továbbításával foglalkozik. Ezt a tevékenységét főként számítógépeken végzi:

          • elméleti úton azáltal, hogy módszereket, modelleket, formalizmusokat dolgoz ki a számítógépek készítéséhez és működtetéséhez;
          • mérnöki tevékenységgel úgy, hogy számítógépeket készít, illetve azokhoz elektronikai eszközöket alkot (hardver);
          • rendszertervezéssel és -készítéssel azáltal, hogy a számítógépek működtető eszközeit hozza létre, illetve azokat működteti (szoftver);
          • alkalmazza a számítógépet azáltal, hogy különböző feladatok elvégzése alkalmassá teszi, pl.: orvosi alkalmazások, kereskedelmi rendszerek, CAD, nyilvántartások stb.).

          Az informatika az információtudomány, a matematika és az elektronika elegye. Az informatikus az, aki e fenti területek valamelyikében szerzett képesítésével számítógépeket, vagy számítógépeken alkot, fejleszt, kutat, vagy azok eredményeit használja. Ma még sokan vannak akik más területen szerzett képesítéssel végzik ezt a tevékenységet (úttörők).


          Számrendszerek az informatikában

          Az informatikában négy fő számrendszert használnak a különböző bites kódolásokban:

          • bináris
          • oktális
          • decimális
          • hexadeciáli

          Bináris

          Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0 és 1

          Oktális

          Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0-tól 7 -ig

          Négyes számjegyek: 0-tól 3-ig

          Decimális

          Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0-tól 9-ig

          Hexadecimális

          Az adott számrendszerben szerepeltethető számjegyek: 0-tól 9-ig plusz az A B C D E F, csak nagybetűs formája.


          Adatátvitel


          Adatátvitel alatt bármilyen információk egyik helyről egy másikra való továbbítását értjük. Történetileg a továbbítást történhetett futárral, jelzőtüzekkel vagy szemaforokkal, és később már réz huzalokon, Morse kóddal.

          A ma használatos, számítástechnikai értelemben vett adatátvitel bitek vagy byteok sorozatának küldése egy helyről egy másik helyre, számos technológia, többek között a réz huzal, optikai szál, lézer, rádió vagy infravörös fény igénybe vételével.

          Például: adatmozgatás egy tároló egységből egy másik webhelyre, ami web szerverek között adatátvitelt is jelent, egy böngésző használatával.

          Az adatátvitelhez általában szorosan kapcsolódik a használt adatátviteli protokoll, aminek használata lehetővé teszi az adatok átvitelét. Jelenleg a csomag alapú kommunikációs vagy adatátviteli protokolok a legelterjedtebbek.


          A számítógép fogalma


          Számítógép tágabb értelemben minden olyan berendezés, amely képes bemenő adatok (input) fogadására, ezeken különféle, előre beprogramozott műveletek (programok) végrehajtására, továbbá az eredményül kapott adatok kijelzésére, kivitelére (output), amelyek vagy közvetlenül értelmezhetőek a felhasználók részére vagy más berendezések vezérlésére használhatóak. Fontos kritérium az, hogy ugyanazon bemenő adatok alapján mindig ugyanazon kimenő adatokat állítsa elő, azaz hogy a gép determinisztikusan működjön, erre utal a „gép” szó. Az alapvető különbség a számítógép és számológép vagy számoláskönnyítő egyszerű eszköz között abban rejlik, hogy a számítógép képes előre elkészített program végrehajtására, míg a másik gép csak egy – lehet, hogy bonyolult – műveletet (pl. szorzás) képes emberi beavatkozás nélkül önállóan végrehajtani.

          Azaz: számítógépnek nevezhetjük a determinisztikus információfeldolgozó gépeket. Eszerint (tágabb értelemben) a mai számítógépek őseinek a különböző számolást elősegítő eszközöket lehet nevezni – ilyen eszköz az ókori eredetű abakusz, amely a keleti régió országaiban ma is jelentős szerepet tölt be). Sőt, e tág értelemben végül is az élőlények is tekinthetőek „számítógépeknek”, amennyiben determinisztikusak – s ha belegondolunk, hogy folynak kísérletek biomechanikus számítógépek építésére, akkor ez az értelmezés sem tűnik olyan furának.

          Szűkebb értelemben a számítógép olyan elektronikus információfeldolgozó gép, amely információk (adatok és programok) tárolására alkalmas memóriával rendelkezik, az adatok feldolgozásához programra van szüksége és saját tevékenységét, működését vezérli, azaz programozott működésű.

          A számítógép fizikai megjelenésének elnevezése, elfogadott angol szóval a hardver (hardware). Ide tartozik a ház, a tápegység, az alaplap, a processzor, a merevlemez, a monitor, a billentyűzet stb. Az előírt feladatok végrehajtását a szoftver (software) teszi lehetővé, ez a számítógép nem megfogható, utasításokban, programokban, operációs rendszerben, eszközmeghajtókban és egyéb utasítás-csomagokban megjelenő „lágy” része.


          Típusok

          Ha a „számítógép” kifejezést tágabb értelemben tekintjük, akkor beszélhetünk belső, illetve külső vezérlésű információfeldolgozó automatákról. A külső vezérlésű automaták esetében az inputnak része a tevékenységet irányító program. Ez például úgy valósulhat meg, hogy folyamatos emberi beavatkozással irányítjuk a gépet (pl. egy abakuszt, egy elektronikus zongorát stb.), vagy pedig a feldolgozandó adatokkal egyetemben adjuk meg a feldolgozás módját megadó tevékenység leírását (így működtek régen egyes lyukkártyavezérlésű gépek). Így programot minden munkafázisban újra meg újra le kell írni és a gépnek beadni. A belső vezérlésű automaták viszont saját maguk tárolni képesek a tevékenységüket irányító programot, így minden munkafázisban csak az adatok leírására és a megfelelő program kiválasztására van szükség. A belső program lehet „fix”, azaz rezidens: ez nem változtatható az automata fizikai integritásának megváltoztatása nélkül (pl. fix programok a [[PPC]-k BIOS programjai, melyek hardveresen „bele vannak égetve” a PC alaplapjába, vagy a programozható mosógépek programjai), vagy lehet változtatható; a legtöbb mai számítógép mindkét fajta programot tartalmaz. Mindennek a teteje pedig az, amikor a gép már maga is képes lényegesen változtatni a működését vezérlő programon.

          Szűkebb értelemben a számítógépek két fő típusa az analóg és a digitális számítógép. Az analóg számítógépek fizikai jelenségek matematikai leírásával szimulálják a folyamatokat, be- és kimenetük is valamilyen fizikai jellemző (pl. elektromos feszültség, hőmérséklet, nyomás). Előnyösen használhatóak többek között biológiai, áramlástani stb. feladatok megoldására. Pontosságuk és sebességük korlátozott. A digitális számítógépek diszkrét értékekre (számjegyek, digit) bontják, fordítják a feladatot, és ezeken hajtják végre az előírt műveleteket. A számítások alapegysége a bit, aminek neve az angol Binary Digit (bináris, vagyis kettes alapú számrendszerbelianalogikai számítógépek, amelyek egyesítik a két típus előnyeit. Ezeket elsősorban biológiai, áramlástani feladatok modellezésére, megoldására használják. számjegy) kifejezésből származik. Létezik egy átmeneti típus is, az úgynevezett


          Működési elvük szerint


          Mechanikus; elektronikus; optikai; a jövő számítógépei a szerves számítógépek és a kvantumszámítógépek.

          Felhasználásuk szerint



          Történelem

          A számítástechnika története során az egyszerű mechanikus gépektől az igen összetett elektronikus, digitális vezérlésű automatákig haladt. Egyrészt szembetűnő a mai gépek egyre nagyobb fokú programozhatósága (egyre önállóbban tudnak komplex feladatokat is megoldani), az ennek következményeképp kialakuló nagyobb mértékű automatizmus, önirányítottság; másrészt ettől nem függetlenül a feladatkörök kibővülése, amely az egyszerűbb, konkrétabb feladatok (szövés, összeadás, ajtónyitás) ellátására épített célgépektől a komplex és sokféle tevékenységre képes általános célú univerzális gépek megvalósításáig terjedt.



          Hardver


          Hardver (angolul: hardware) alatt a számítógép fizikailag megfogható részeinek összességét értjük. A számítógép működéséhez alapvetőn hardver és szoftver szükséges, a kettő közötti kapcsolatot a firmware hozza létre, ami a hardverekbe a gyártók által „beépített” szoftvernek tekinthető.

          Egy személyi számítógép alkatrészei a általában a következők:

          • Alaplap
          • Bővítőkártyák: videokártya, hangkártya, stb.
          • Háttértárak (merevlemez, CD- vagy DVD-meghajtó)
          • Ház és tápegység
          • Külső perifériák

          Alaplapi eszközök


          Az alaplapon a CPU, a memória, és a sínrendszer(ek) találhatók, továbbá bizonyos integrált eszközök illetve csatlakoztatási lehetőségek is előfordulnak, mint például :


          Perifériák



          A perifériákat többféleképpen csoportosíthatjuk:

          • Átvitel iránya alapján:
            • beviteli (angolul input) – adatot szolgáltat a számítógép számára
            • kiviteli (angolul output) – a számítógép adatait a külvilág felé továbbítja
            • ki/beviteli (angolul input/output) – mindkét irányban továbbít
          • Összekapcsolt dolgok jellege alapján:
            • humanoid – a kapcsolat egyik „résztvevője” ember; ezek azok az eszközök, amelyeken keresztül a felhasználó érintkezésbe léphet a számítógéppel
            • technikai – gép-gép kapcsolat (például modem)
          • Felhasználási kör alapján:
            • számítástechnikai – számítógépes perifériák összekapcsolására
            • speciális – ipari, orvosi, kutatási stb. környezethez kapcsolódnak

           >Beviteli perifériák


          (zárójelben az angol megnevezés)


          >Kiviteli perifériák


          Szoftver


          Szoftver (angol: software) alatt a legszűkebb értelemben elektronikus adatfeldolgozó berendezések (pl. számítógépek) memóriájában elhelyezkedő, azokat működtető programokatJohn W. Tukey által 1958-ban bevezetett angol software kifejezés eredeti értelme is. értünk. Körülbelül ez volt a 

          A szoftvert az különbözteti meg a fogalmilag vele szembeállított, és azt kiegészítő hardver-től, hogy egy programvezérelt berendezésnek a hardver az egyedi, fizikai részét, míg a szoftver az általános, szellemi részét jelenti. Egy példával megvilágítva: két egyező típusú, minden szempontból azonosan felszerelt, és egyformán működő számítógép esetében a hardver az, ami miatt két különálló géprőlegy és ugyanaz. A hardver fizikai jellegénél fogva egyedi és megismételhetetlen, míg a szoftver éppen az önmagával azonosan ismételhetőt, a tökéletesen másolhatót jelenti. A világon emberek milliói használják egymástól függetlenül, nap mint nap, ugyanazt a szoftvert; ám ha több felhasználó ugyanazt a hardvert használja, akkor szükségképpen osztozniuk kell annak véges, fizikai erőforrásain. beszélünk, és a szoftver az, ami a két gépben

          A szoftver nemcsak elektronikus memóriatartalomként realizálódik, hanem életciklusának megfelelően többféle formában jelenik meg, fogalma ezekre a megvalósulási formákra is kiterjed, így a szoftver fogalmába tágabb értelemben beletartozik:

          • az összes fejlesztési dokumentáció (mint pl. a forráskód);
          • az összes felhasználói dokumentáció (mint pl. a felhasználói kézikönyv);
          • az összes kereskedelmi dokumentáció (mint pl. a licenc);
          • illetve az ezek bármelyikét tartalmazó adathordozók (mint pl. a telepítő CD vagy a nyomtatott számla).

          Az összetett feladatok elvégzésére kifejlesztett, egymással szoros kapcsolatban álló, önállóan is működőképes, de együttesen hatékonyabb és teljesebb támogatást nyújtó, éppen ezért teljes életciklusuk során együtt kezelt szoftverek csoportját programcsomagnak nevezzük.


          A szoftverek funkciójuk szerint


          A programvezérelt gépek célszerű működését a szoftverek több rétege biztosítja. Aszerint, hogy egy szoftver specifikusan mennyire inkább a gép puszta működtetését, avagy az ember által igényelt feladatmegoldást segíti elő, a következő funkcionális csoportokat különböztetjük meg:

          • indítóprogram vagy alapszoftver – a felhasználó által a legkevésbé manipulálható, a gép üzemszerű működését beállító program(ok), ide tartozik a firmware is;
          • rendszerszoftverek – a gép és perifériái kommunikációját lebonyolító programok, beleértve a felhasználó oly mértékű kiszolgálását, amely lehetővé teszi a számára más szoftverek elkészítését és üzembe helyezését is;
          • alkalmazói szoftverek vagy alkalmazások – a felhasználót a számítógép használatán túl mutató céljainak elérésében támogató specifikus programok.
          Rendszerszoftverek


          • Fordítóprogramok (compilerek)
          • Értelmezők (interpreterek) és futtatókörnyezetek
          • Nyomkövetők és hibakeresők (debuggerek)
          • Programszerkesztők (linkerek)

          Alkalmazói szoftverek


          • Szervezőprogramok
          • Prezentációkészítők
          • Kiadványszerkesztők
          • Táblázatkezelők
          • Üzleti alkalmazások
          • Tervezőrendszerek
          • CAD-rendszerek
          • Grafikai szoftverek
          • Rajzprogramok
          • Képszerkesztők
          • Média szoftverek
          • Médialejátszók
          • Médiaszerkesztők
          • Kommunikációs szoftverek
          • Hálózati alkalmazások
          • Rosszindulatú alkalmazások
          • Biztonsági programok
          • Játékprogramok

          A szoftverek kereskedelmi kategóriái


          A szoftverek főbb kereskedelmi kategóriáit voltaképpen a tulajdonjogot és a szoftverhasználatot szabályozó licencek alapján lehet felállítani. Első megközelítésben leszögezhető, hogy (kereskedelmi és jogi értelemben) ahány féle licenc, annyi féle szoftver létezik; a licencelés lényegi kitételeit tekintve azonban kialakult néhány közhasznú kategória is:


          Internet


          Az internet egy nemzetközileg elterjedt, angol eredetű szó. Magyarul annyit tesz: hálózatok hálózata. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat. Az internet egy olyan hatalmas rendszer, amely számítógép-hálózatokat fog össze. Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett alternatív teret biztosít. Az internet a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az internet úgynevezett TCP/IP-alapú hálózat. Mivel ez a protokollkészlet több hálózatnak is alapja, ezért a globális hálózatot helyi hálózatok, intranetek, különböző távolsági hálózatok alkotják. Mindeközben az adatok a legkülönfélébb fizikai közegekben utazhatnak telefonvonalak, különböző hálózati kábelek vagy kommunikációs műholdak segítségével. Röviden szólva: az internet nem valami fizikai hálózat, hanem annak módja, ahogy az egymástól különböző hálózatokat összekötik avégből, hogy egymással kommunikálni tudjanak.

          Az internet olyan gyorsan növekszik, hogy nem lenne értelme számokat megemlíteni, hiszen azok pár hónap múlva nem lennének helytállóak. Inkább csak az arányokkal érdemes foglalkozni. Az internetbe kapcsolt számítógépek száma havi átlagban 10–15%-kal, vagy még többel, növekszik. Mivel az internet egymástól különböző hálózatokat köt össze, a felhasználó bátran választhat bármilyen eszközt a munkája elvégzéséhez, az adatokat a hálózaton keresztül egységesen tudja kezelni. Ma már elmondható, hogy az internet a világ elektronikus postájává lépett elő. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók az üzeneteikre azonnali választ kaphatnak. Az internetet felépítő és szabályozó protokollok mindenki számára hozzáférhetőek, ezeket rengeteg gyártó támogatja: mindez a hatékony szabványosítás eredményének is betudható. Egykor a hálózat kizárólag csak a kutatók, oktatók és katonai intézmények számára volt elérhető. Ma már nagymértékben tart az internet kommercializálódása, mivel sok cég ismeri fel, hogy e nélkül lassan nem lehet megélni az üzleti életben.

          A legfontosabb adaléka azonban az, hogy az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni. Ugyanígy bárkiből válhat információforrás. Biztosan előfordult már, hogy ön is ráakadt valami nagyon hasznos dologra az interneten, legyen az program, információ vagy akár csak egy kis idézet. Mivel ezeknek általában nincs nagy kereskedelmi értékük, ezért üzenetszórásos csatornákon (televízió, rádió) nem valószínű, hogy megtalálhatóak. Senki ne keresse az internet központi épületét! Ilyen nincs – és valószínűleg nem is lesz. Minden hálózat, amely az internethez csatlakozik, önálló életet él. Ezen hálózatok csatlakoztatásának összehangolását, az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatását, illetve a felmerülő mérnöki tevékenységeket az 1992 januárjában létrehozott, profitmentes Internet Societyamerikai Virginia állambeli Restonban van. (ISOC) irányítja, amelynek bárki szabadon tagja lehet. Központja az

          Sokszor elhangzik a kezdő internetes felhasználóktól az a kérdés, hogy ki fizeti az internetet? Sokan úgy gondolják, hogy ingyenes. Nos, ez igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy az internetre csatlakozott hálózattal rendelkező intézmények (legyen az oktatási, kereskedelmi vagy akár katonai jellegű) alkalmazottai a munkahelyükről ingyenesen férnek hozzá az internethez. Nem igaz annyiban, hogy az egyes csatlakozó hálózatok saját maguk állják a működésükhöz szükséges anyagiakat. Az egyszerű mezei felhasználó általában fizet a helyi internetszolgáltató cégnek, akit pedig az adott ország nagysebességű gerinchálózatát üzemeltető intézmény csapol meg anyagilag. A különböző országok a díjakat egymás között pedig nemzetközi szerződésekben rögzítik.

          Forrás és egyéb érdekes infók: http://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Informatika