• A nyelv

        • A német nyelv a germán nyelvek nyugati csoportjába tartozik. Mintegy 100 millió ember anyanyelve. Összes beszélőjének száma (anyanyelvként vagy második nyelvként) 130 millió körüli.


          A német nyelv ma egyetlen hivatalos nyelv Ausztriában és Liechtensteinban. Az egyik hivatalos nyelvNémetországban, Svájcban, Luxemburgban, Olaszországban, azonkívül Belgium, Dánia és Oroszország egyes területein. A felsorolt országokon kívül néhány más európai országban, valamint az Egyesült Államokban is jelentős számú német anyanyelvű ember él, különösen egybefüggő területeken, Pennsylvaniában és Texasban. Sok németajkú él ezenkívül Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, Kína stb.).> <>A Kárpát-medence országainak, valamint Chehországnak és Lengyelországnak sokmillió német anyanyelvű lakosa volt a II. világháború utáni kitelepítésekig. Magyarországon ma is a németek alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. Jelentős német nemzetiség él mindmáig Oroszországban (2002-ben mintegy 600 000 fő) és Kazahsztánban is, ahová 1941-ben száműzték őket az egykori Volga-menti német köztársaságból, mely a 18. században jött létre betelepítés révén. A német nyelvet azonban közöttük valójában már kevesen használják, mert a nyelvet beszélők többsége az utóbbi években kivándorolt Németországba. (Az 90-es években 1,7 millió német származású ember költözött a FÁK országaiból Németországba.)

          Hivatalos nyelv:


          Ausztria
          Belgium
          Németország
          Liechtenstein
          Luxemburg
          Opole vajdaság, Lengyelország
          Sopron város, Magyarország
          Csehország
          Trentino-Alto Adige/Südtirol, Olaszország
          Namíbia

          Európai Unió
          Vatikán (a Svájci Gárda hivatalos nyelve)

          Hangtan (Phonologie)


          Általában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.

          • A szóvégi en zártan ejtendő (gehen= géhn, vagy géen)
          • A szóvégi e-t nem ejtik nyíltan, hanem mindig az ún schwa hanggal, melynek fonetikus írásképe [ə], és kiejtésben laza ajakkal kiejtett, rövid, hangsúly nélküli "ö"-nek felel meg (dialektusonként eltérhet)
          • Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése eebe, (az első e hosszan ejtett e), eben kiejtése ébn (első é hosszú). Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne. (Ebbe kiejtése eebe)
          • Duisburg város nevét Dűzburgnak kell ejteni (kivétel)
          • Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie: zseni, Journal=zsurnál, Gymnasium=gümnázium)
          Magyartól eltérő betűk:
          német írásmód magyar megfelelő Kettős hangzók (diftongusok)
          sch s eu aj és oj között
          s s,sz,z az 's' utánni hangzótól függ (sp, st-nél s-nek ejtendő a szó elején [Spiel-spíl, Start-start]; magánh. előtt z [sehen-zéen, Nose-nóze]; különben sz [Obst-óbszt]) äu aj és oj között
          ss sz ie í
          ß sz ei áj (Ausztriában ej, pl Einstein németül ájnstájn, au-ban ejnstejn)
          tsch cs
          ch h (mint a magyar "ihlet" szóban)
          w v
          ä e és é között
          v f (nagyon ritkán v)
          chs x

          További érdekes infó: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9met_nyelv