Az angol nyelv jelenleg egyike a Föld leggyakrabban használt nyelveinek.

 

A nyelv tájszólásokra esik szét (jelentősebbek: angliai, amerikai, ausztráliai), és megvan a veszélye, hogy a latin nyelvhez hasonló sorsra is juthat, vagyis szétesik több nyelvre. Azonban a fejlődés és a médiában beszélt angol a tájnyelvek csökkenéséhez és az egyetlen beszélt változathoz is elvezethet.

 

Ismeretes még az úgynevezett pidgin English (pidzsin-angol) verzió is, melyet a Karib-tenger környékén beszélnek, s mely egyfajta afrikanizált és erősen leegyszerűsített angol nyelvet jelent. Az ún. Basic English az angol nyelv mesterségesen 850 szóra csökkentett változata, melyet az angol nyelvész, C. K. Ogden alkotott meg. Ennek használata meglehetős önfegyelmet kíván az angolul tudótól, mivel sok fogalmat körül kell írni, melyre van angol szó. A Basic English a Wikipédiában is rendelkezik képviselettel.

Az angol nyelv kialakulása

Az angol nyelv Nagy-Britanniában alakult ki. A sziget őslakosait, a keltákat az 5–7. század során betelepülő germán törzsek (angolok, szászok, jütök) kiszorították a sziget középső részéről, a mai Anglia területéről, amely róluk kapta a nevét. A kelták a sziget peremi részeire (Skócia, Wales), illetve az Ír-szigetre szorultak vissza, később azonban ezek a területek is angol uralom alá kerültek, emiatt a kelta nyelvek mára csaknem kihaltak a szigeteken.

Az angol nyelv kialakulása három szakaszra osztható. Eszerint megkülönböztethető óangol (kb. 450–1100), középangol (kb. 1100–1500) és modern angol (kb. 1500-napjainkig) nyelv. Utóbbin belül beszélnek még korai modern angol nyelvről (kb. 1500–1650).

Az óangol (angolszász) nyelv

A középkor hajnalán a szigetre betelepülő germán törzsek lényegében mind ugyanazt az (angolszásznak nevezett) nyelvet beszélték. E nyelvben az első jelentős változást a vikingek 7–10. századi betörése és megtelepedése váltotta ki, aminek révén a mai Anglia jelentős része dán uralom alá került. Az akkori dán nyelv az akkori angoltól szinte csak a szavak végződéseiben tért el. Ezért kezdték az angolok elhagyni a szavak végén levő ragokat, mivel így a dánok is megértették, amit mondtak. Eredetileg ugyanis az angol a legtöbb más nyelvhez hasonlóan ragozó nyelv volt.

A középangol nyelv

Hódító Vilmos inváziója révén – normann uralom alá került. A normannok, mint azt nevük is mutatja, északról (Skandináviából) származtak, de a mai Franciaország északi részén, Normandiában hozták létre államukat. Itteni letelepedésük után átvették a francia nyelvet, amit Angliában is megtartottak, így a nemesség nyelve körülbelül 300 éven keresztül a francia volt, ami mély nyomokat hagyott az angol nyelven. A közemberek azonban továbbra is angolul beszéltek. Ez az oka például annak, hogy a húsokat nyersen máshogy hívják az angolban, mint sütve: az állatokat az angolul beszélő angolok nevelték, és természetesen saját nyelvükön nevezték meg azokat. A normann urak asztalára azonban már sütve kerültek, akkor már francia névvel.

Az 1348-as nagy pestisjárvány a lakosság harmadát elpusztította, főleg a városokban, ahol a (vezető réteghez tartozó) franciák éltek. Így hamarosan nem maradt elég francia, hogy az állami hivatalokat betöltse, ezért kénytelenek voltak angolul beszélő embereket felvenni. Az 1500-as évek közepére a francia nyelvet már egyáltalán nem használták Angliában. Hatása azonban tartósan és nagymértékben átalakította az eredeti angol nyelvet, amelybe rengeteg latin eredetű szó épült be. Így alakult ki az helyzet, hogy a mai angolban kevesebb az óangol, mint a latin eredetű szó.

A modern angol nyelv

A modern angol az 1500-as évek közepe óta használt angol nyelv.

Az angol mint kreol?

Egy vitatott elmélet szerint az angol kreol nyelv, illetve legalábbis elődje, a középangol annak tekinthető. Az elméletet Charles-James N. Bailey és Karl Maroldt dolgozta ki 1977-ben, azóta áll viták kereszttüzében.

Kreol az a nyelv, amely kettő vagy több nyelv keveredéséből jön létre, miközben a nyelvtani szerkezet jelentősen leegyszerűsödik. Az angollal valóban ez történt, az angolszász és az ófrancia keveredett, az nyelvtan pedig sok szempontból egyszerűbb lett: eltűntek a nemek, leépült az ige-és névszóragozás, a nyelvtani esetekre ma már csak a névmások bizonyos alakjai emlékeztetnek. Beiley és Maroldt szerint a középangol tehát egy kreol, ami úgy jött létre, hogy az angolszász nyelvre ráépült az ófrancia, mégpedig a 11.-12. századi "erősebb" és a 13.-14. századi "gyengébb" hatás révén. A teória az angolban fellelhető rengeteg francia jövevényszóra és kevert morfológiai összetételekre épül.

A nyelvészek többsége elutasítja a felvetést, azzal az indoklással, hogy ilyen alapon nagyon sok nyelvet kreolnak lehetne tekinteni. Azzal is érvelnek az elmélet ellen, hogy a tagadhatatlan nyelvtani egyszerűsödés ellenére még mindig nagyon sok rendhagyóság van az angolban (pl. erős igék megléte).

Beszélőinek száma

A statisztikák szerint 446 millió anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként az angolt és 2-3 milliárd közé teszik azok számát akik néhány szót értenek a nyelvből.

Az Európai Unió egyik hivatalos és munkanyelve. Az angolul tanulók közül csak több mint minden 100. tud az alapszintnél (néhány száz szó) jobban angolul. Viszont ezt a nyelvet tanulják a világban a legtöbben. A legelterjedtebb számítógépes nyelv is egyben.

Jellemzői

Az angol nyelv főleg izoláló, vagyis a mondatokban a fő nyelvtani funkciókat a szavak sorrendje határozza meg. Ugyanakkor indoeurópai örökségként számos példáját hordozza a flexiónak – mint rendhagyásnak. Emellett mutatkoznak – a pongyolább köznyelvben egyre gyakrabban – bizonyos agglutináló vonások is.

Peter sees Laura. Péter Laurát látja. („ő lát” kifejezése agglutinációval see látni -s E/3)

Laura sees Peter. Laura Pétert látja. (pusztán a szórend megváltoztatásával megváltozik az alany és a tárgy)

Laura saw Peter. Laura látta Pétert. (múlt idő flexióval see > saw)

Az mai angolban már nincsenek esetek, az eredeti esetragok lekoptak, a mai ragok újabb fejlemények. Érdekes az -s rag hármassága:

• pluralis drop csepp → drops cseppek
• sing. genitivus drop → drop's cseppnek a... (pluralis -s után elmarad)
• igéknél Sing./3 drop leejteni → drops leejt.

Főnevek

A köznevek kis betűvel íródnak, mint a magyarban. Néhány kivételtől eltekintve (például raincoat) nem használ összetett szavakat, emiatt szókincse legfeljebb közel 500-600 ezerre tehető.

A többes számot egy szóvégi s betű jelzi, ritka kivételek (latin, francia stb. jövevényszavak) esetén más jel (medium → media).

A szabályos igék egyes szám harmadik személyű ragja -(e)s, a múlté és a befejezett melléknévi igenévé -(e)d. Időbeni folyamatok és azok lezártáságának kifejezésére fejlett, más nyelvekben (pl. német, francia) is szokásos szerkezeteket használ (pl. I have done it = megcsináltam (és kész van), I am doing it = folyamatosan csinálom, I have been doing it = csináltam egy ideig (de már nem), vö. francia je l'ai fait, német ich habe es gemacht).

Melléknevek, határozószók

A legtöbb esetben a magyarhoz hasonlóan különbséget tesz a „hogyan?” és „milyen?” kérdésre felelő szavaknál, pl.: nicely (szépen), nice (szép). Kivételt képez például a fast (gyors, gyorsan) szó, illetve igen szembetűnő módon a hard (kemény, keményen) és a hardly (alig) szavak alkotta szópár is.

Számnevek

A múltbeli tizenkettes számrendszer egykori használatát tükrözik vissza: a számok 1-től 12-ig saját megnevezéssel rendelkeznek (one [1], two [2], ..., ten [10], eleven [11], twelve [12]).

Nagy- és kisbetűk használata

Nagybetűt a latinnal analóg módon használ. Így a legtöbb köznév kisbetűvel íródik, ugyanakkor nagybetűvel írandóak a nemzetiségek nevei (English, Japanese), a hónapok és napok neve (January, Monday), és a címekben előforduló szavak (kivéve a névelőket, elöljárókat és a kötőszavakat) és a tulajdonnevek.

Szókincs

Szókincsének két legfontosabb forrása az ógermán (ahonnan maga az angol nyelv ered), valamint a latin (túlnyomórészt a francián keresztül). Számos fogalmat germán és latin eredetű szóval egyaránt ki lehet fejezni: ezeknek egy listája itt található. E szópárokban általában a germán eredetű szó a hétköznapibb, „közönségesebb” hangzású, a latin eredetű pedig előkelőbb, fennköltebb (mint magyarul az elmegy vs. távozik vagy a kér vs. igényel szópároknál). E két fő rétegen túl számos más nyelvből is vett át szavakat az angol, így jött létre mai, igen jelentékeny szókincse.

Amerikai vs. brit angol

Az angol nyelvnek két fő változata él: a brit (British English) és az amerikai (American English); természetesen ezek további dialektusokra tagolódnak.

A két változat között számottevő különbség a kiejtésben és a szókincs egy részében, valamint egyes szavak írásában mutatkozik. A brit angol nyíltabb hangzású, több hehezettel kell beszélni, valamint az r hang gyakran egyáltalán nem realizálódik, ezzel szemben az amerikai kissé zártabb ejtésű, az r betűt gyakran ejtik, bár raccsolva, továbbá sokszor az [a:] hang helyett [æ:]-t ejtenek. Ezek az eltérések ugyanakkor egyáltalán nem akadályozzák a kölcsönös megértést.

Példák:

• far (GB) ['fa:] (US) ['far]
• fast (GB) ['fa:st] (US) ['fæst]
• centre (GB) ['sentə:](US) center ['sentər]

Az angolul tanulók számára alkalmanként jelenthet kellemetlenséget, hogy a két változat beszélői néha „lenézik” egymást, továbbá hogy Európában gyakran nem fogadják el az amerikai angolt.

A nyelvet a következő országokban beszélik:

Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Államok, Írország, Jamaica, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland stb.

Beszélők száma: anyanyelvként kb. 380 000 000; második nyelvként 150 000 000-1 000 000 000

Nyelvcsalád:

indoeurópai nyelvcsalád

 germán nyelvek
  nyugati germán nyelvek
   anglofríz nyelvek
    angol nyelv

Írás:
Latin írás


Hivatalos nyelv:

Ausztrália, Egyesült Államok (de facto), Írország, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland (de facto), ENSZ, Európai Unió, Nemzetközösség (de jure)